Pardy István kiállítás

100 éve született a feketekerámia mestere

Pardy István emlékezete

 

Pardy István 1917. április 16–án született Nagykároly közelében, Börvelyen. Családjával Debrecenből került Szentesre, ahol kibontakozott érdeklődése a fazekasság iránt. Miután 1936-ban leérettségizett, Szegeden folytatta tanulmányait, ahol hamarosan jogi diplomát szerzett. A feketekerámia készítésének fortélyait 1947-48 telén a közjóléti szövetkezet által szervezett tanfolyamon sajátította el Dósa Sándortól, aki Berényi Bálint és Koncz Antal mellett az 1930-as és az 1940-es években a szentesi agyagművesség meghatározó alakjai közé tartozott. Dósa Sándor kerámiáit gyakran díszítette hun eredetű motívumokkal, amelyekkel nagy sikert aratott a különböző kiállításokon. A képzésre összesen huszonhárman jelentkeztek, ám az első órák után Pardy Istvánon kívül fokozatosan minden résztvevő lemorzsolódott. Dósa Sándor halálát követően átvette mestere műhelyét és felszereléseit a gipszmintákkal együtt, mivel az örökösök nem mutattak hajlandóságot a mesterség folytatására. Pardy István nemcsak római és görög cserépedények másolásával foglalkozott, hanem az 1960-as évek végén a Horváth Mihály Gimnáziumban tanfolyamokon próbálta bevezetni a diákokat a feketekerámia készítésének fortélyaiba. Miután 1978-ban Szentesen a Somogyi utcai lakóházukat kisajátították, a család a Balaton-felvidékre, Aszófőre költözött, ahol munkásságának új szakasza kezdődött. Nyaranta a lakásán önálló kiállításokat szervezett. Az 1970-es években fordult figyelme a népi kerámiák felé, amelyek közül a tányérokat, a kancsókat, a kulacsokat és az aratókorsókat gyakran egyedi ábrákkal és kézi véséssel díszítette. Készített különböző méretben gyertyamártó edényeket is, de kísérletezett miskakancsókkal is. Megihlették a régészeti korok kerámiái, amelyeket egyedi módon próbált újragondolni. Falitányérait virágmintákkal díszítette, a különböző alkalmakra készített plakettein népi jelenetek is gyakran feltűnnek. Szépirodalmi próbálkozásai, esszéi, levelei és versei a Derűre derű című kötetben láttak napvilágot. Egykori osztálytársa, dr. Varga Lajos gyémántokleveles gimnáziumi tanár nyitotta meg 2001. szeptember 7-én, a Péter Pál Polgárházban megrendezett pincetárlatot, amely munkásságából nyújtott ízelítőt a szentesi nagyközönség számára. Pardy István az 1950-es évek elejétől az 1970-es évek közepéig az egyetlen olyan kézműves volt Szentesen, aki a redukciós égetési eljárással készített díszedényeket, azaz ebben az időszakban ő jelentette egy személyben a szentesi feketekerámiát. Tevékenységét állandó kísérletező kedv jellemezte, ami változatos edényformák kialakításában jutott kifejezésre. Nem másolta szolgai módon tanítómestere, Dósa Sándor munkáit, hanem arra törekedett, hogy egyedi stílusvilágot alakítson ki és teremtsen meg.  

 

 

                                                                                                                  Dr. Mód László

néprajzkutató, Szeged