Öreg-hegy:

Az aszófői Öreg-hegy dolomit alapkőzetén kialakult flóra és vegetáció a Balaton-felvidék hasonló területeihez képest kevésbé volt ismert. A természetes vegetáció jelentős része a fenyőtelepítésnek köszönhetően elpusztult. A déli és északkeleti lejtőkön jellemző lejtősztyepp-karsztbokorerdő mozaik ennek ellenére szép számmal őrzött meg értékes fajokat. A vegetáció itt-ott természetközelibb foltjai is fennmaradtak. A terület védett növényfajok tekintetében igen gazdag. Eddigi vizsgálataink alapján a következő 27 védett növény előfordulása ismert a területről: tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis),fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans), sárga kövirózsa (Jovibarba hirta), sárga koronafürt (Coronilla coronata), nagyezerjófű (Dictamnus albus), nagy pacsirtafű (Polygala major), árlevelű len (Linum tenuifolium), pusztai meténg (Vinca herbacea), homoki vértő (Onosma arenarium), ezüstös utifű (Plantago argentea), magyar repcsény (Erysimum odoratum), sulyoktáska (Aethionema saxatile), selymes peremizs (Inula oculus-christi), hangyabogáncs (Jurinea mollis), budai imola (Centaurea sadleriana), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), őszi csillagvirág (Scilla autumnalis), nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), törpe nőszirom (Iris pumila), tarka nőszirom (Iris variegata), gérbics (Limodorum abortivum), agárkosbor (Orchis morio), bíboros kosbor (Orchis purpurea) vitézvirág (Anacamptis pyramidalis),délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis).
A hegy természetes növénytársulásaiból a sziklafüves-lejtősztyepprét és a cserszömörcés karsztbokorerdő rejtegeti ezen értékes fajokat, így ezek képezik a terület legjelentősebb természeti értékét.
A sziklafüves lejtősztyepprét és karsztbokorerdő mellett az Öreg-hegyen jelentős területeket boríthattak mészkedvelő tölgyesek, melyek utolsó hirmondói a hegy keleti részén található fáslegelő idős molyhos tölgyei.
A hegy jelentős részén (a tetőn és az északi lejtőn) ma az elhíresült dolomit kopárosítás eredményét találjuk.
Számos ritka, elsősorban a Balaton-felvidékre jellemző poloskafaj került elő a terület lejtősztyepp társulásaiból: Odontotarsus robustus, Odontotarsus purporeolinatus, Derula flavoguttata, Rubiconia intermedia, Gonocerus acuteangulatus, Rhyparochromus phoeniceus. Erdőtisztásokon találkozhatunk a hazánkban szórványosan előforduló, jellegzetes habitusú kétpettyes tövishátúsáskával (Tetrix bipunctata). A ritka kétszínű hengercincér (Obrium bicolor) is megtalálható a területen. A kövipókok közül a pontuszi Zelotes hermanni, a párducpókok közül pedig a Zora pardalis fordul elő.
A hüllők közül gyakori a zöld gyík (Lacerta viridis) nagy állománya és a rézsikló (Coronella austriaca) előfordulása jelentős.

Nagy-mező oldal, Alsó erdő:

Meglehetősen vegetációt mutató terület. A lankás déli lejtőn nagy kiterjedésű tipikus fajösszetételű cseres tölgyes állományt találunk. A középkorú erdő, főként a terület Ny-i részén helyenként jelenleg kissé túlritkított, így nem ritkák az igen sűrű cserjeszint miatt a szinte áthatolhatatlan sűrűségű részek. Legjellemzőbb cserjéi a mezei juhar (Acer campestre), a fagyal (Ligustrum vulgare), az ostorménfa (Viburnum lantana), a húsos som (Cornus mas) és a sóskaborbolya (Berberis vulgaris). A gyepszintben néhány védett faj (bíboros kosbor, fehér madársisak, nagyezerjófű, pázsitos nőszirom) is előkerült. A hegytetők környékén és a terület K-i részén mészkedvelő tölgyesek vannak. E társulás cserjeszintjében az ostorménfát (Viburnum lantana), a varjútövis bengét (Rhamnus catharticus), a pukkanó dudafürtöt (Colutea arborescens), és a cserszömörcét (Cotinus coggygria) kell kiemelnünk. Nagy tömegben fordul elő védett cserjefajunk a bokros koronafürt (Coronilla emerus) is. Tavasszal a kis apollólepke is szép számmal repked az erdei tisztásokon.

Téltemető:

Kiemelkedő botanikai érték hazánk egyik legnagyobb téltemető (Eranthis hyemalis) állománya. E felbecsülhetetlen érték egy rontott gyertyános tölgyesben él. A hosszú távú természetvédelmi célok között szerepel az erdőtársulás természetes képének helyreállítása. Az Aszófői-séd völgyének felsőbb szakaszán az erdőtársulás (Querco petraeae-Carpinetum) természetközelibb. Itt a kora tavaszi aszpektus gyakori fajai mellett olyan érékes fajokat is feljegyeztünk, mint a kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) és a májvirág (Hepatica nobilis).